Miért adunk nevet a gyereknek?
Mert meg akarjuk különböztetni mindenki mástól. Erre használjuk a saját nevünket is.
Miért nem adnak az állatok nevet a gyerekeiknek?
Először is nem tudjuk, hogy adnak-e vagy sem – hiszen a legérthetőbben beszélő deflin nyelvét sem fejtettük meg. (Mostanában mintha már nem is tartanánk annyira értelmesnek a delfint. Vannak, aki szerint csak a Merle-könyv – „Állati elmék”, 1967 – miatt irányult a figyelem rájuk, és tart mostanáig, holott számos más állat is hasonlóan értelmes. De a prérikutyákkal sem tudunk beszélni, pedig őket még régebb óta „tanulmányozzák” az amerikai gyerekek és felnőttek.)
Az én sejtésem szerint pedig azért nem adnak nevet, mert nincs rá szükségük. Az állatok érzékelése sokkal finomabb mint az emberé. A veríték és más testnedvek illata, íze pedig egyedi. Az az állat neve.
Mi az, amitől mindez egyedi? Hát a DNS, az örökítőanyag miatt.
Nade DNS-e minden élőlénynek van a sztromatolitektől az elefántig.
Minden egyes fűszál egyedi élőlény. Ha könnyű lenne megvizsgálni a DNS-ét, akkor kiderülne, kik voltak a szülei, hol vannak, élnek-e még, és ki mindenki a testvére, egyéb rokona. Minden egyes fűszálnak.
Nyilván a fákkal is így van. És nyilván nem csak a DNS-ükben különböznek az azonos fajú fák, hanem számos egyéb kis és nagy tulajdonságaikban. A gyümölcstermelők tudják: vannak lusta és szorgalmas almafák. Vannak, akiket kevésbé rágnak a kukacok, mert más az ízük. És így tovább. (Azért rugózom egyébként a fákkal, mert az Avatar óta egyszerűen hányingert kapok bármilyen favágástól bármilyen kontextusban. Nem vagyok egy bigott sötétzöld, de a Husquarna reklámot nem bírom végignézni. Gy.k.: neves svéd erdeigép-, jellemzően láncfűrész-gyártó.)
Minden egyes légy egyedi. Minden egyes hangya egyedi.
Egyébként a kis méret nem nem jelent automatikusan egyszerűséget is: a muslincának is lehet mellékveséje, és annak bonyolult betegségei, azoknak kihatásai. (Tudom, nincs neki, de sok-sok más kis szervecskéje neki is van. Az egérnek viszont igenis VAN mellékveséje, és depressziós is tud lenni.)
Semmi beteges antropomorfizálás nincs tehát abban, ha a sarki jegenyefát Alfonznak nevezem, és megsiratom, amikor az önkormányzat 50-80 év után megunja, hogy mindig megrepeszti a járdát, és valaki nyáron hasra-, télen meg hanyatt esik miatta, ezért kivágatja. (2018 tavasza: Kivágatta.)
Csak azzal nem tudok mit kezdeni, hogy a bálványfákat meg mind ki kell irtani, mert nem ide valók. Gyorsabban nőnek, mint az itt őshonosak, és megfojtják őket. Nem tudom elmagyarázni nekik, hogy itt ne szaporodjanak, az otthon maradt rokonaik megteszik helyettük, ne aggódjanak, a fajuk fenn fog maradni.
Engem sem nyugtat meg senki.
