Miért is?

Benoe időnként megvilágosodik.
Az ilyenkor keletkező agyváladék annál kevesebb, hogy egy egész blog épüljön rá, de annál több, hogy egy kommentben tíz percig éljen, aztán örökre elmúljon.

 

Három gyerek kell

2014.02.28. 14:44 | bbenoe | Szólj hozzá!

Többször kommenteltem már több helyen, most ideírom, mert általános értékűnek gondolom. („Nem mondhatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek” ugye.)

Ahhoz hogy egy emberi populáció fennmaradjon, minden nőnek a reprodukciós kora alatt három gyereket kell szülnie és felnevelnie.

Ez nem afféle szerény vélemény, hanem egy könnyen belátható, és matematikai szimulációval igazolt tény – nem mellesleg számos valóságos példa igazolja.

A fennmaradáshoz szükséges reprodukciós aránynak 2,3-nak vagy kicsivel nagyobbnak kell lennie. (Nyilván a túl nagy érték sem „egészséges”…) Kis számolással sokkal szemléletesebben is meg lehet fogalmazni: tíz nőből hétnek kettő, háromnak három gyereket kell szülnie – és fel is nevelnie. Azért kell minél több nőnek hármat szülnie, mert nem minden gyerek nő föl.
Egyébként így már nem is olyan durva a követelmény… Durvítsuk tehát: minden nőnek szülnie kell; egy gyerek nem elég.

Ha a fenti tény kényelmetlennek, túlzónak, életszerűtlennek tűnik, az  nem a tény hibája. Annak a jele, hogy az adott populációban nem a fajfenntartás a legfőbb érték, hanem valami más.
Magyarországon a reprodukciós arány 1,3.
Európában a reprodukciós arány 1,6.

Európa ki fog halni.

Magyarország előbb fog kihalni, mint Európa.


Eddig tartott a „captatio benevolentiae", a jóindulat megnyerése, a bevezetés. Most jön a tárgyalás.
A „háromgyerek-követelmény" teljesítésének lesznek következményei. Az emancipáció évszázada bebizonyította, hogy a nők sem nem hülyébbek, sem nem gyengébbek a férfiaknál. Ha a fél életüket gyerekszüléssel és -neveléssel töltik, az nem a visszamaradottság jele, hanem a természet rendje.

Az, hogy ezt le kellett szögezem, az én a szocializációmból fakadó helytelen szemléletem. Ha egy nő hevesen tiltakozik a ƒ„természet rendje” ellen, az az ő helytelen szemlélete.

Ha egy nő nem szül – nem akar, nem képes –, akkor más nőket kell segítenie abban, hogy helyette megtegyék. Részt vehet például a felnevelésben.

Más gyerekének nevelése ugyanolyan értékű, mint a sajáté – a faj fennmaradása szempontjából.

A „nagy család" nem egy elmaradott társadalmi formáció, hanem a faj fennmaradásának egyik záloga.

A faj fennmaradása alatt nem a „kaukázusi” (fehérbőrű, európid) fajtát értem, hanem a homo sapiens sapiens fajét a Földön vagy máshol.

Az emancipáció évszázada alatt elnyert respektusról és jogokról a nők nem fognak maguktól lemondani. De nem is kell. Mert a gyermekvállalást, -nevelést, az abban való részvételt  a társadalom legfőbb értékévé kell tenni.
Nagyobb értékké, mint a vagyonszerzést és az „önmegvalósítást".

(A legjobban attól a a gondolattól rémülök meg, hogy a fajfenntartás szempontjainak egyes, ma szélsőségesen elvetett, vallás alapú kultúrák jobban megfelelnek… Nemcsak a nézeteik, hanem a kemény gyakorlat szerint is.)

Hosszas (több éves) tépelődés után oda jutottam, hogy a növekedést, mint alapértéket, minél hamarabb el kell vetni. A stabilitást, az állandóságot, a megtartást, a fennmaradást kell az emberi törekvések központba helyezni.
 Nem lenne jó, ha az ifjak megint tanulhatnának a szüleiktől? Ha a szülők tényleg átadhatnák örökségüket a gyerekeiknek? Ha a gyermekek vállalása és a felnevelésük lenne a legbecsesebb dolog a világon? Ha az ebben való segítés is tiszteletre és megbecsülésre méltó lenne? 

Címkék: túlnépesedés ontológia

A bejegyzés trackback címe:

https://benoeagy.blog.hu/api/trackback/id/tr565837062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása