Folyamatosan előkerül az a probléma, hogy valami létezőt hogyan határozzak meg. Micsoda az a valami (entitás)? Az, amit én gondolok róla, vagy amit mások? Mi van, ha én meg vagyok győződve, hogy az én meghatározásom helyes, de nem egyezik sok máséval? A helytállóság a fontosabb, vagy a „hívők” száma?
Lehet vagy 40 (50) éve, hogy Dr. Magyar József gépészprofesszor egy előadásán azt mondta, elég jók vagyunk bármely olyan dolog megalkotásában, amely nem sokkal nagyobb vagy kisebb egy embernél. (Lehet, hogy máskor is mondta, én akkor hallottam.) Az állítás helytálló, bár azóta mind a kisebb, mind a nagyobb irányban történtek fontos lépések. Ennek ellenére induljunk innen: hogyan és mennyire lehet különbözni az embertől? Hogyan és mennyire érzékeli ezeket a különbségeket az ember? Mit okoznak ezek neki? (Frissítve: 20250924)
Mint ismeretes, a szellemi tevékenységek voltaképpen az emberi (és állati) agy elektromos és kémiai állapotának komplex változásai. A szellemi tevékenységek tárgyiasult eredményei az agy által 
termelt váladékoknak tekinthetők.
A testváladékok vizsgálata és cseréje az élet minden szintjén a társas tevékenység fontos része. A verejték, nyál, vizelet, széklet szaglászása, ízlelése rendkívül érzékeny eszköz. Hihetetlenül pontos adatokat szolgáltat a váladék kibocsátójának teljes testi és lelki állapotáról.
A váladékvizsgálat képességének egy része veleszületett, más része az élet során tanult tulajdonság.
A váladékok cseréje sokszor a legintimebb együttlétek velejárója.
Nos, az olvasás az agyváladék vizsgálata. A megfelelően pontos szövegértelmezést (érzékeny agyváladék-vizsgálatot) tanulni kell, aminek eszköze a vizsgálat minél sűrűbb gyakorlása, a minták együttes kiértékelése.
Az agyváladék-csere (beszélgetés, együttes tévénézés, olvasás) az egyéb váladékcserékkel azonos bensőségességű tevékenység. Ne is gyakoroljuk akárkivel, csak olyannal, aki érdemes a saját agyváladékunk befogadására, s akiét mi is készséggel (szerencsés esetben gyönyörrel!) fogadjuk be.
Némileg ellentmondásos, hogy pont a gyakran olvasók siránkoznak, „Hal ki az olvasás!" Pedig nem, csak ezek a művelt olvasók sem tesznek különbséget az információ- és az élményszerző olvasás között. (Illusztrálva K. M. állítását, miszerint bármely emberi közösség legalább hatvan százaléka… síkhülye, ebben az esetben inkább csak lényegesen kevésbé okos, mint a többiek.) Miközben az információszerző olvasást művelők száma az emberiség lélekszámával arányosan, hatványozottan nő, az élményszerzésből olvasók száma valóban csökken.
Lehet, hogy unalmas, de mi is a sárkány? Egy, a levegőnél nehezebb, repülő ragadozó, amely sokkal nagyobb mint az ember. Más ragadozóktól és az emberi fegyverektől szerves és esetenként kovácsolt páncélzat védi.
Hát, akkor kezdjük innen.
Innen nincs hova költözni
Volt az a tétel, hogy a panel azért rossz, mert a tökegyforma lakásokban a Zemberek tökegyformák. Mert ugye, ha a lakásban lakó személy személyisége és életmódja hosszabb idő alatt idomul a lakáshoz, akkor az egyforma lakásban lakók hosszabb idő után egyre jobban hasonlítanak majd egymásra. És ez tűrhetetlen.
Halál könnyen hozzá lehet szokni a szemétledobóhoz. (Ja: ez egy függőleges cső, minden emeleten egy nyílással, a földszinten egy kuka van a nyílása alatt – amelyet egy ezzel megbízott személy 365×24 órás rendelkezésre állással cserélget, ha megtelt.) Kiviszed a szart és belerakod egy billenőbe, élvezettel végighallgatod, hogy háromszor egyre nagyobbakat csattan a kanyarokban, majd visszamész a barlangodba. (Majd veszel 25 millióért, 30 év adósságért egy jobb és nagyobb lakást, harmadik emelet, délnyugati fekvés, nagy erkély – de a szemetet le kell vinni, majd vissza kell kapaszkodni, ennyi emelethez még nem jár lift. És akkor még nem beszéltem az egyedi fűtés-melegvíz-cirkó problematikákról, amelyek ismeretlenek a panelben.) Meg hogy a fűtéssel nem kell foglalkozni. Meg hogy attól, hogy annyian vagytok egy helyen, érdemes a közértet közel rakni hozzátok. Minél többen vagytok, annál nagyobb közértet.
A végső szépség
Van az a beszólás, hogy ha ma találnák ki a kést, akkor nem lehetne forgalomba hozni, mert túl veszélyes: a tájékozatlanok (gyerekek) elvágják magukat vele, sőt, halálos sebet is okozhat – akár véletlenül, akár szándékosan… (Erre még visszatérünk.)
És mi van az alkohollal?
A Fermi-paradoxon
Ez a fogalom azt jelenti, hogy (még?) nem találtunk más értelmes lényt az univerzumban.
Több elmélet is próbálja magyarázni:
• Az értelmes élet annyira ritka, hogy a civilizációk egymás számára elérhetetlen messzeségben vannak.
• A civilizációk véges életűek, és nem egy időben érik el a kapcsolatteremtésre alkalmas fejlettséget.
• Rengeteg fejlett civilizáció van az univerzumban, csak mi (még?) nem érthetjük meg azokat.
• Rengeteg fejlett civilizáció van az univerzumban, de nem akarnak kapcsolatot teremteni.
• Természeti törvény, hogy a civilizációk a kapcsolatteremtésre alkalmas állapot elérése előtt kihalnak, vagy bezárkóznak.
(Update 20260316)A Fermi-paradoxon egy kultusz, a fenti néhányon kivül legalább 100, tudományosan helytálló elmélet létezik arra, hogy a zemberiség miért nem tapasztal más értelmes lényt az általa megismerhető univerzumban (lásd antropikus elv). Néhány további:
• Vannak más civilizációk, ők hoztak létre minket, kiváncsian várják, mire jutunk.
• Ez az univerzum csak a miénk. ELég jó szimuláció, nem?
MI AI VR
Nem kérdés: három rövidítés. Mesterséges intelligencia, ugyanez angolul, és a lényeg: virtuális valóság. Vagyis két jelenségről van szó, és mind a kettő kiirthatja az emberi fajt. A MI az életet is, tehát a VR a kevésbé veszélyes, de ne becsüljük le.
Miért adunk nevet a gyereknek?
Mert meg akarjuk különböztetni mindenki mástól. Erre használjuk a saját nevünket is.
Miért nem adnak az állatok nevet a gyerekeiknek?
Először is nem tudjuk, hogy adnak-e vagy sem – hiszen a legérthetőbben beszélő deflin nyelvét sem fejtettük meg. (Mostanában mintha már nem is tartanánk annyira értelmesnek a delfint. Vannak, aki szerint csak a Merle-könyv – „Állati elmék”, 1967 – miatt irányult a figyelem rájuk, és tart mostanáig, holott számos más állat is hasonlóan értelmes. De a prérikutyákkal sem tudunk beszélni, pedig őket még régebb óta „tanulmányozzák” az amerikai gyerekek és felnőttek.)
Az én sejtésem szerint pedig azért nem adnak nevet, mert nincs rá szükségük. Az állatok érzékelése sokkal finomabb mint az emberé. A veríték és más testnedvek illata, íze pedig egyedi. Az az állat neve.
